2009. november 9., hétfő

Szörnyű jel.
/részlet/

mit érzek?

mennyit?

mekkorát?

nem számolom

de érzem rajtad az illatát

a bőrödön csillogó igazat

a megvallhatatlan kínokat

a hiányodat

mert nem vagy itt

(...)


te vagy akitől megtudom:

a csodára nekem is lett jogom

köszönlek

várlak

ez mind te vagy

anya és angyal

csak el ne hagyj

mert akkor

magamba miattad tépek

és jönnek a szomorú képek

mert képes vagyok ölni és halni

a világba végül belemarni

dühöm és bosszúm

szörnyű jelét

hogy szerettelek ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése