"telnek múlnak a napok, és látod hogy nincs vége..
szilánkokra tört a szíved,annyi csalódástól
megéltél már sok mindent,hogy hűtlen anyád eldobott,..
mikor hamis barát hízelgő szava megvakított
akkor mereven ólomkatona,a tested harcot vívott.
tudom kiölték az érzést,de te mindig talpra álltál, az élet edzett erős vagy, hát itt az idő szálljál.."
" aztán melléd bújik ő, kire talán nem is vágytál,és össze áll a kép, ő az álom kire vártál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése